Time-lapse fotózás egy olyan technika, mikor a felvett képkockák sebessége jóval lassabb a lejátszott képkockák sebességénél. Látványosabban mondva: az idő fotózása.

Time-lapse technika használatával képesek vagyunk az elmúló időt megragadni és látványossá tenni. A dolog szépsége épp ugyanaz, mint a csúfsága: az elmúló idő. Hogy gyönyörű videókat tudjunk készíteni, ahhoz az egész eseményt real-time végig kell fotózni, hogy utána visszajátszva az egész percek alatt leperegjen.

Hogyan működik a time-lapse technika?

A filmek leggyakrabban 24 frame / másodperccel készülnek, ami azt jelenti, hogy a képernyő minden másodpercben 24 különböző képet vetít le egymás után. Ennek következtében normál körülmények között a kamerák filmfelvételkor másodpercenként 24 képet rögzítenek. Mivel a felvételi és a lejátszási sebesség is 24 képkocka másodpercenként, a képernyőn látható film valós idejű sebességgel halad.

Néhány klasszikus téma time-lapse fotózáskor:

• - felhők és csillagászati jelenségek
• - építmények felépítése
• - városi forgalom

Ezt a technikát gyakran használják tömegek, forgalom fotózásához, de a televíziós műsorokban is megjelenik. A technikával lehetőség van arra, hogy a fotózott témának a valóságban alig érzékelhető mozgását, fejlődését folytonos felvételeket idéző mozgóképként érzékeltessük. Mindezek következében a technika alkalmazása rohamos ütemben, széles körben terjed. A time-lapse-fotózás legelőször Georges Méliès "Carrefour De L'Opera" című, 1897-es munkájában jelent meg. A technikát a biológiai folyamatok megjelenítésére elsőként Jean Comandon alkalmazta a Pathé Frères cég kiviselőjeként 1909-ben, úttörő munkáját Roman Vishniac folytatta 1915-1918 között. A timelapse-fotózás 1920-as évekbeli megjelenésére az Arnold Fanck által készített, hegymászók életét bemutató Bergfilm-ekben, mint például az 1926-ban készült The Holy Mountain-ban láthatunk példákat.

Ezek alapján a 12 képkocka/másodperccel felvett film kétszer gyorsabb a felvett téma valós idejű mozgásánál. Általánosságban elmondható, hogy a 8-22 képkocka/másodperces felvételek lejátszásakor érezhetően felgyorsított mozgást látunk, az ennél kevesebb képkocka/másodperc használatával készült felvételek, pedig már a time-lapse kategóriába esnek - habár ezen a szaknyelvi megkülönböztetések még a filmkészítői körökben sincsenek kőbe vésve.

Ugyanezen elv használható videós és mindenfajta digitális fotózási technikánál. Mindazonáltal egészen az utóbbi évekig, a videó kamerák nem voltak képesek különböző frame-értékekkel felvételeket készíteni.

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 169 km az M5-M43 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa. Szeged déli részén, Gyálaréten, a szerb határ közelében található az ország legmélyebben fekvő pontja, 75,8 méter tengerszint feletti magasságon.

A város a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan feltöltötte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18–19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged, Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.

Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn. A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti. 1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek. 1970-ben a Tisza az 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt. A város megmenekült. Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya. 2006-ban a Tisza több mint 10 méterrel áradt. Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város, és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-re virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár évben a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.